“ELVESZTETTEM A MUNKÁM, MOST MI LESZ?” – 5 LÉPÉS, AMI SEGÍTHET AZ ÁLLÁSKERESÉSBEN
A munkahely elvesztése, vagy annak kockázata bármely körülmények között jelentős stresszforrás, tehát komoly stresszt és szorongást okozhat az életünkben, súlyos hatást gyakorolva jóllétünkre. A munkanélkülivé válás együtt járhat az alapvető fizikai biztonságérzetünk megingásával, hiszen napjainkban a pénz az, aminek segítségével biztosíthatjuk a megélhetésünket. A megszokott és a mindennapokban iránytűként szolgáló napi rutin és ezzel együtt életünk eddigi, feladatokkal tűzdelt ritmusa megváltozik. Zavar keletkezhet az időnk strukturálásában, azt érezhetjük, hogy elfolyik a napunk, de nem tettünk semmi hasznosat, csökkenhet az aktivitásunk is. A kezdeti felszabadultság mellett megjelenhet a bizonytalanságtól való a félelem, az üresség és a hiányérzet, és meginoghat önbizalmunk is.
Megjelent: Pszichoforyou.hu
„JÓBAN LENNI ÖNMAGUNKKAL NEM ÖNZÉS ÉS NEM NÁRCIZMUS, HANEM A HARMONIKUS ÉLET ALAPELEME” – AZ ÖNSZERETET FONTOSSÁGA
Sok esetben tapasztaltam, hogy ha felmerül az a kérdés egy beszélgetés során, hogy „milyen is vagy te?”, beszélgetőpartnerem elkezdi sorolni vélt, vagy valós hiányosságait, illetve feltételes módban listázza azt, hogy elképzelése szerint milyennek is kellene lennie: okosabbnak, gyorsabbnak, csinosabbnak, sportosabbnak, vékonyabbnak, lazábbnak és nyitottabbnak, jobb anyának, apának stb. Előfordul, hogy a felsorolást egy-két hanyagul odavetett önkritikus megjegyzés zárja. Vajon tényleg ezeknek a feltételes módban felsorolt dolgoknak a megléte tenné teljesebbé az életünket? Elégedettebbek lennénk magunkkal, jobban szeretnénk magunkat, ha ezek teljesülnének?
Életünk folyamán a legtöbb időt – ha szeretnénk, ha nem – önmagunkkal töltjük el. És tényleg nagy igazság: senki sem szeret olyan ember társaságában lenni, aki állandóan kritizálja és megkérdőjelezi minden lépésünk helyességét. Sokkal szívesebben töltjük az időnket olyan emberekkel, akik odafigyelnek ránk, empatikusak, megértőek és támogatóak. Amikor mi magunk lépünk elő önmagunk kritikusává, nehéz helyzetbe hozzuk saját magunkat, hiszen önmagunkat nem tudjuk elkerülni. Az élet sokkal kellemesebb, hogy ha jóban vagyunk önmagunkkal, ha jó szövetségesei vagyunk önmagunknak. De hogyan valósíthatjuk meg ezt?
Megjelent: Pszichoforyou.hu
“A TARTALMAS ÉLET AZ, AMIT IGAZÁN ÉRDEMES ÉLNI” – HOGYAN SEGÍT NEKÜNK A POZITÍV PSZICHOLÓGIA?
Mi az, ami igazán élni érdemessé teheti az életünket? Hogyan tudjuk szinten tartani és növelni mentális egészségünket, boldogságunkat és jóllétünket? Hogyan befolyásolja az optimizmus és a remény megélése az egészségünket, akár nehéz, váratlan helyzetekben is? Milyen erősségeinkre támaszkodhatunk a kibillent, megváltozott körülmények között, hogy újra meg tudjunk teremteni egyfajta egyensúlyi állapotot az életünkben? Többek között ezeket a kérdéseket teszi fel és vizsgálja a pozitív pszichológia tudományterülete. De hogyan is segít ez nekünk a mindennapokban, illetve egy olyan bizonytalan helyzetben, amellyel a járvány miatt szembe kell néznünk?
Megjelent: Pszichoforyou.hu
AZ ÖNSORSRONTÁS CSAPDÁJÁBAN – BOLDOGSÁGUNK SZABOTÁLÁSÁNAK “MŰVÉSZETE”
Párkapcsolataink érzékeny területén egyensúlyozva, kisebb-nagyobb hullámvölgyeivel küszködve sokakban felmerülhet a kérdés: hogyan is kerülök én mindig ugyanabba, vagy legalább is egy korábbi kellemetlen szituációhoz nagyon hasonló helyzetbe? Mi az oka annak, hogy az előzőhöz hasonló, működésképtelen kapcsolatban élek ismét? Miért rontom el sorozatosan ugyanolyan módon a kapcsolataimat? Vagy éppen miért nem sikerül az első, második vagy ötödik randevún túllépve kialakítani egy jól működő kapcsolatot? Az ókori filozófus, Hérakleitosz azt mondja: kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba. Vagy mégis?
Hérakleitosz azt is mondja, hogy: minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan. Azonban mi is történik akkor, amikor azt éljük meg, hogy újra és újra ugyanazon a ponton rontjuk el a párkapcsolatunkat? Esetleg nem tudjuk, hogy mi okból és hogyan, de azt érezzük, hogy egy korábbihoz hasonló módon működő, rossz viszonyban élünk? Az életünk színpadán megjelenő szereplők ugyan változnak, de a minta, ami alapján döntünk, működünk, és ami mentén kapcsolatainkat működtetjük, valahogy ugyanaz marad.
Megjelent: Pszichoforyou.hu
